VIII. Henrik
Fordította: Weöres Sándor



…a vihar
a béke gyönge leplét elsodorva
kitörni készül.



Súlyos titok. Erős lélek viselje,
Ki némán őrzi.



Hisz nő-szépséged, nő-szíved van, így hát
Uralkodásra, gazdagságra vágysz,
És őszintén megvallva, jó is az;
Ha nem kényeskedsz: mind e nagyszerűt
A lelkiismeret lágy kecskebőre
Bevenné – kezdd csak nyújtani.



Ez a kétely
Értelmem érző mélyéig hatolt,
Belém hasított, rettentő erővel,
Feldúlta keblem. Így nyitott utat
Az óvatosság és tartózkodás
Sok kínzó gondnak…



Hallgatták, hogy cseng a dal:
Tengerár és szélvihar
Fejet hajtott, elpihent.
Ének, édes hatalom:
Tőle minden fájdalom
Mély álom, vagy síri csend.



…az igazság nyíltságot szeret…



A király szíve megcsókolja az
Alázatot, de gőgös lélek ellen
Felfúvódik, viharrá szélesül.



Elértem végre nagyságom zenitjét,
Most delelő dicsőségem magasáról
Lejtőre jutok, lesiklom. Zuhanok,
Miként a fényes hulló csillag este
És ember sose lát.



Isten veled örökre, nagyság!
Ez ám az ember-sors: egy nap kizöldel
Reményünk bokra, másnap beborítják
A méltóság tüzes virágai,
Harmadnap jő a dér, a gyilkos, orvul;
És míg az ember érzi, biztosan,
Hogy zsendül, érik: elpusztul töve
S lehull, mint én. Mivégre bátorodtam,
Mint hólyagon úszó, balga kisfiú,
Sok nyáron át a dicsőség tengerére,
Nyugodt vízen túl, felfújt büszkeséggel,
Mely végül elpukkant és itt hagyott,
Fáradtan, nyűgtől vénen, a vad ár
Hatalmában, mely el fog nyelni végre.
Világ hiú pompája, hogy gyűlöllek!
Most szívem újból nyílik. Nyomorult a
Szegény ember, ha királyok kegyén csügg!
Mit ér ez a mosoly, mit úgy kívánunk?
A fejedelem kegyelme és dühe
Több kínt ád, mint a nő, vagy a háború,
Ki itt hull, úgy hull, mint Lucifer:
Ne reméljen többé.



Ó, jó uram, későn jön a vigasz,
Mint kegyelem kivégzés után.
E gyengéd balzsam meggyógyított volna,
De most már nem használ, csak az imádság.



Mondd meg barátodnak: vajon miért
Jársz ilyen késő éjszaka? Oly ügy,
Mely kísértetként, éjfélkor bolyong,
Ádázabb fajta, mint a nappal is
Intézhető.



Tüzet szítottatok s most benne égtek,
Magatok kerestétek, úgy kell néktek.