Szeget szeggel
Fordította: Mészöly Dezső



Árulónk a kétség:
Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,
Ha volna merszünk.



Embertársunk sosem mérjük magunkkal.
Nagy úr tréfál a szentekről: ez „élc”.
Közembernél: ocsmány szentségtörés.



Nem ő a bűnös: én, csak én,
Ki napon fekszem violák között,
S csak rothadok a jótékony sugártól,
Mint hulla, míg a violák virulnak...
A szűziesség inkább föltüzel,
Mint a kacérság? Bőven van bitang föld:
Mért vágyunk szentélyt romba dönteni,
Hogy bűnünk ott üssön tanyát?



Kín ott a haladék, hol egy a vigasz:
A szörnyeteg halál.



Mért zúdul ide minden vér szívemre,
Hogy csak fuldoklik tehetetlenül,
S a többi tagból elszáll hirtelen
Utolsó csepp erőm is?
Ájulthoz gyűl így bamba csődület:
Jön, hogy segítsen – s ezzel zárja el
A felserkentő, tiszta levegőtől;
S a nép tesz így, ha jön kedves királya:
Otthagyja dolgát s ész nélkül fut össze,
Nem értve, hogy e zablátlan rajongás
Valódi sértés



Ha én volnék a halálraítélt,
Korbács nyomát rubintként hordanám,
S úgy várnám a halált, mint nagybeteg
A pelyhes ágyat. Csak azért sem adnám
A testemet!



Csak a halálra készülj! s bármi vár:
Élet - halál - könnyebb lesz mind a kettő.
Csak mondd az életnek: ha elveszítlek.
Olyat veszítek, mit bolond kuporgat!
Oly semmiség vagy! Gyenge földi házad
Az égi változások kénye rázza.
Halál bolondja vagy: futsz, hogy kerüld -
S folyton felé rohansz. Nem vagy nemes:
Mi pompa tested-lelkedet vidítja -
Sárban fogant. De még bátor se vagy:
Egy féreg kis fullánkja megremegtet.
Csak álmod nyugtat el - hányszor hívod! -
S félsz a haláltól, pedig az se más.
Önnönmagad se vagy: ezernyi sejted
A porból vétetett. Boldog se vagy:
Küzdesz azért, mi nincs meg, s ami megvan,
Már elfelejted. Állandó se vagy:
Kedélyed kerge módra változik
A hold szerint. Ha gazdag vagy: szegény vagy.
Mint egy szamár, mely kincstől roskadoz,
Cipelheted a terhet egy napig -
S leoldja a halál. Nincs egy barátod:
Önnön véred, ki atyjának nevez,
Saját ágyékod édes magzata,
Átkozza a csúzt, köszvényt és fekélyt,
Hogy eddig el nem vitt már a pokolba.
Az ifjúság s a vénség is csalódás:
Csak annyi, mint egy délutáni álom.
Szép ifjúságod pénzért, mint a rokkant,
A szélütött vénséghez esdekel;
S ha már öreg vagy és bőségben élsz:
A tűz, erő, vágy, szépség - mind oda,
Hogy vígan éld napod... Hát élet ez?
Hisz ilyen élet száz halált takar!
S mi mégis a haláltól rettegünk,
Mely mindent elsimít.



Szólj: meg mersz-e halni?
Csak félelmünktől nő meg a halál.
A kis bogár, mit lábunk eltapos,
Testében éppolyan fájdalmat érez,
Mint egy haldokló óriás.



Hogyha halni kell,
Úgy várom a sötétet, mint menyasszonyt,
S karomba zárom.



De meghalni! Ki tudja, hova menni?...
Hideg zugban kushadni és rohadni!...
E forró, érző, mozgó valami -
Egy sárcsomó... A játszi kedvű szellem
Tüzes folyókba vész, vagy tévelyeg
Vacogtató, irdatlan jégcsapok közt...
A láthatatlan szelek börtönében
Körülzúgni e lebegő világot!
Szörnyűbbnek lenni minden szörnyetegnél,
Mit csak felajzott, bomlott képzelet
Szűkölve fest - ó, ez kibírhatatlan!
A legyűlöltebb, gyötrő földi élet
- Betegség, ínség, vénség, börtön együtt -
Az Éden kertje reszkető szívünknek,
Ha zörget a halál.



Csak úgy legyen más bírája,
Ahogy magát megbírálja.
Átkozott, kit bűne nyom –
S más bűnöst a vérpadra von!



Atyám, bocsáss meg! szívemből kívánnám,
Hogy bár ne leltél volna zeneszónál.
Hidd el, kérlek, hogy nem gyönyört adott,
Csak csillapította a bánatot.



…életmódja is
Zord szigorának ösvényén halad.
Ő szent tartózkodással győzi le
Magában azt, amit másokban üldöz.
Ha azt, mit büntet, ő is elkövetné,
Méltán neveznétek zsarnoknak őt;
De így: igazságos.



A vétek milyen fürgén terjed el,
Ha a nagyok között otthonra lel!
S ha vétek ad kegyelmet, bőven adja:
Bűn kedvéért a bűnöst futni hagyja.



POMPEIUS
Bernát úr! Keljen föl, mert nyakazzuk, Bernát úr!
RÉMES
Bernát, hé!
BERNÁT
(kintről)
Rosseb a torkotokba! Mit lármáztok? Ki az?
POMPEIUS
Jóbarát: a hóhér. Meg kell tennie, kérem, azt a kis szívességet, hogy fölkel, és kivégezteti magát.
BERNÁT
(kintről)
Kuss, pimasz, kuss innen! Álmos vagyok.
RÉMES
Mondd neki, hogy ébredjen, mégpedig hamar!
POMPEIUS
Kérem, Bernát úr, ébredjen föl! Csak a kivégzésre, azután alhat.
RÉMES
Menj be hozzá, aztán penderítsd ki.
POMPEIUS
Jön már, kérem, jön, hallom, hogy zörög a szalmája.
RÉMES
A bárd a tőkén van már?
POMPEIUS
Minden megvan, kérem.
Jön Bernát
BERNÁT
Ni, mi az Rémes? Mi újság tifelétek?
RÉMES
Most már komolyan szeretném látni, hogy megkezded az imádkozást: nézd csak, itt a parancs.
BERNÁT
Te pimasz! Hisz egész éjjel ittam! Nem készültem elő.
POMPEIUS
Ó, kérem, annál jobb. Ha valaki egész éjjel iszik, jókor reggel pedig lenyakazzák, utána alhat egész nap istenigazában.
RÉMES
Nézd csak, barátom, ott jön a gyóntatópapod. Még mindig azt hiszed, hogy tréfálunk?
Jön a herceg szerzetesnek öltözve
HERCEG
Hallottam, atyámfia, milyen gyorsan kell elköltöznöd, s felebaráti szeretettől indítva eljöttem, hogy oktassalak, vigasztaljalak, és veled együtt imádkozzam.
BERNÁT
Velem ugyan nem! Egész éjjel ittam, mint a kefekötő; nekem több idő kell, hogy előkészüljek - ha bunkósbottal verik is szét a fejemet -, nekem több idő kell! Én rá nem állok, hogy máma haljak meg, annyi szent.
HERCEG
De meg kell halnod. Kérlek, nézz előre
Az ösvényen, melyen haladni fogsz.
BERNÁT
De esküszöm, hogy nem halok meg máma, ha mind énnekem prédikáltok is!
HERCEG
De hallgass ide...
BERNÁT
Egy szót se! Ha valami mondanivalód van, gyere a cellámba, onnan máma ki nem mozdulok. (El)
HERCEG
Sem élni nem tud, sem meghalni. Kőszív!



A romlottság úgy fő, forr, majd kifut!
Törvény, az minden bűnre van, de közben
Dédelgetik a bűnt, s a sok tilalmat
Csak nevetik, mint borbélynál a táblát,
Hogy: „ Köpdösés tilos!”